5. rész 

Ferenc pápa, amikor a testvérekről beszélt, a Bibliából egy zsoltárt olvasott fel. A zsoltár azt mondja, hogy milyen jó és gyönyörűséges, ha együtt élnek a testvérek. A pápa ehhez a gondolathoz még azt is hozzátette: hogy ha van egy fivérünk vagy nővérünk az egy olyan életre szóló tapasztalat, olyan kincs, amit semmivel sem lehet megfizetni, semmivel sem lehet pótolni. Igaz, néha-néha összekapunk a testvéreinkkel, és úgy viselkedünk egymással, mint Káin és Ábel a Bibliában. Ha azonban jól belegondolunk, valójában nem tudunk meglenni nélkülük, és ha csak egy napra is távol vannak tőlünk, rögtön elkezdenek hiányozni nekünk.   

        azenkiscsaladom[...]


Ahogy a testvéreinkkel nap, mint nap együtt élünk, úgy tanuljuk meg, hogy mit jelent kiengesztelődni, kibékülni egymással, és azt, hogy mit jelent a szabadság. Felfedezzük, hogy milyen szép az, ha a különbözőségeink ellenére is közösségben tudunk lenni, és kölcsönösen segítjük egymást, főképp a legkisebbeket és a leggyengébbeket. A testvériség annyira szép, hogy azt szeretnék, a világon az összes ember így éljen; hogy testvérként tekintsen a másikra!       

testverbeke


A keresztények ugyanis nem azért keresik meg a szegényeket és a gyengéket, mert valamilyen ideológiai programnak akarnak engedelmeskedni, hanem mert az Úr Jézus szava és példája azt üzeni nekünk, hogy mindnyájan testvérek vagyunk.

Ez az alapelve az Isten iránti szeretetnek és az emberek közötti igazságosságnak.

Tanácsolok nektek valamit: – mielőtt befejeznénk ezt a katekézist, – mindnyájan gondoljunk csendben a testvéreinkre, és szívünk mélyén imádkozzunk értük!

Forrás:  ©Pontificium Consilium pro Familia (A Család Pápai Tanácsa)
Fordítás: Móger-Rassay Virág / Magyar Katolikus Családegyesület