A CSALÁDBARÁT EGYHÁZ VÍZIÓJA

Bíró László a MKPK családreferens püspökének előadása a Gazdaság - Családbarát társadalom - Családbarát egyház c. konferencián
(Dobogókő, 2006. márc. 23.)

Konferenciánkon eddig hallottunk családbarát nagyvállalatról, családbarát iskoláról, családbarát jogalkotásról, családbarát sajtóról, médiáról, stb. Családbarát egyház - miért? Az egyház eddig nem volt családbarát? Most fölkapunk egy fogalmat és ráakasztjuk jelzőként az egyházra? Sokszor újságírók is megkérdezik az embertől riportban, hogy az egyház családbarát-e. Azt gondolom, hogy az egyház lényegében mindig is családbarát volt. Amikor a szeretet parancsát hirdeti, amikor az élet evangéliumát hirdeti, mindkettőben a te-központúságot és a személy-központúságot hirdeti, azt gondolom tehát, hogy az egyház ab ovo családbarát volt. ...

Aztán az előadások kapcsán az a gondolat is megfordult bennem, hogy mi lenne, ha egy Audit-módszerrel megszondáznák a történelmi egyházakat, megvizsgálnánk, hogy mennyire családbarátok. Meg is versenyeztethetnének bennünket, vagy az egyházközségeinket, gyülekezeteinket, melyik családbarátabb? Mi jönne ki ebből? Elgondolkodtam azon is, hogy milyen kritériumok alapján kellene ezt a szondázást végezni?

Néhány objektív szempontot próbálok említeni, hogy mitől családbarát az egyház? Örülök, hogy a "Családbarát egyház víziója" címet kaptam, mert most álmodozhatok.

A családbarát egyház az embert nem kicserélhető egyednek, hanem személynek tekinti, akinek kapcsolatai vannak, hiszen legtöbbjük családban él.

A családbarát egyházban a hívő személy, férj és feleség, szülő, nagyszülő, gyermek vagy testvér. Az olyan társadalomban, amely az embert individuumnak tekinti csupán, számnak, kicserélhetőnek, nagyon fontos, hogy mi személynek tekintsük az embert. Isten örök szeretettel szeret bennünket, és nevén szólítja az embert.

A családbarát egyház atyai és anyai vonásait a családból kölcsönzi. Az édesapák és az édesanyák adják meg az egyháznak azt a vonását, amely méltóvá teszi nevére: anyaszentegyház.

A családbarát egyház a családok pasztorációját nem luxusszolgáltatásnak tekinti, hanem lelkipásztori tevékenységét a házasságok és családok javára, megújult tudatossággal végzi. Lelkipásztori szolgálatának integráns része a családpasztoráció.

A családbarát egyház megújuló frissességgel szolgálja, ünnepli, hirdeti a család evangéliumát, vallva, hogy minden egyes házasságnak vallásos jelentése van: hisz minden egyes házasság képe, szimbóluma annak a szövetségnek, amely Istent összeköti az Ő népével.

A családbarát egyház szolgálja a családot, amely a házassággal fennálló bensőséges, építő kapcsolatból nyeri identitását és küldetését, szolgálja a családot, amelyet "családegyháznak" nevezünk, mivel a maga módján "az egyház misztériumának eleven képe, történelmi megjelenése" (Familiaris Consortio 49.) - mondja II. János Pál pápa.

A családbarát egyház a teológiai karokon, szemináriumokban, szerzetesi intézményekben, különböző kurzusokon hirdeti a család evangéliumát, Istennek a házasságra és a családra vonatkozó tervét. Tehát a család evangéliumát hirdetjük, nem örökké a család kríziséről beszélünk, erősítve azoknak a vélekedését, akik azt mondják, hogy a család intézménye fölött eljárt az idő. Mi következetesen a család evangéliumáról, örömhíréről beszélünk.

A családbarát egyház ügyel arra, hogy a házasság és a család örömhíre - a társadalom jogos pluralizmusát tiszteletben tartva - jelen legyen a tömegkommunikációs eszközökben, a társadalmi életben, a gazdaságban és a politikában.

A családbarát egyházban valamennyi helyi egyház a családpasztoráció felelős alanyának tekinti önmagát, tehát nem csak Róma dolga, nem csak néhány megszállottnak a dolga, a családpasztoráció minden helyi egyháznak is feladata.

A családbarát egyház vallja: a házasság és a szüzesség nem állnak egymással ellentétben, sőt egymást kiegészítő adományok, amelyek Krisztus és az egyház termékeny titkát fejezik ki. Ezért a hiteles családpasztoráció elősegíti a szüzesség folyamatos megbecsülését, segíti a cölibátust vállalók találkozását a fiatalokkal, jegyesekkel, házasokkal, hagyja, hogy kölcsönösen gazdagítsák egymást. A mi egyházunkban is szükség van a papság és a házasság szentségének "házasságára". A két életállapot, a cölebsz állapot és a házas állapot sok ajándékot adhat egymásnak.

A családbarát egyház segít minden férfit és nőt, hogy szeretetét a test és lélek egységében élje meg, Hirdeti a tisztaság értékét, és tudatosítja, hogy a tisztaság nem az ember nemiségének elutasítása vagy megvetése. Sokkal inkább lelkierő, amely megvédi a szerelmet az önzéstől és minden beszűküléstől. Amennyi értéke van a házasságnak, annyi értéke van a tisztaságnak és fordítva. Ennek a kettőnek a sorsa egy társadalomban mindig összekapcsolódik, vagy mindkettőt elvetik, vagy mindkettőt megőrzik, fölemelik.

A családbarát egyház feladatának tekinti a családi életre nevelést, amely az emberi személy növekedését célozza, kiteljesíti a szabadságra irányuló, az önátadás felé megnyíló szeretetet. Ez a nevelés elsősorban a szülők alapvető joga és kötelessége, de a keresztény közösségnek segíteni kell a szülőket ebben a szolgálatban.

A családbarát egyház a jegyességet Isten ajándékának, kegyelmi időnek tekinti, melynek erejében a jegyesek egyre inkább belekapcsolódnak Krisztus szeretetébe, és mindinkább hasonlóvá válnak hozzá. A jegyespasztorációt nem korlátozza a házasságot közvetlenül megelőző időszakra. Szükségesnek tartja, hogy mind jobban megismerje ezen életszakasz lehetőségeit és nehézségeit. Ennek érdekében tanulmányi összejöveteleket kezdeményez, készséggel találkozik jegyben járó fiatalokkal, számukra házasságra felkészítő kurzusokat szervez megfelelő területi egységekben, missziós szellemben, amelyek szolgálják a hit újrafelfedezését. Hadd világítsam meg ezt a gondolatot egy példa kapcsán. Máriabesnyői konferenciánkon mesélte egy görög katolikus kolléga, hogy gimnazista kora óta udvarolt a feleségének. Aztán amikor egyszer ment hazafelé, és először merészkedett megfogni a kedvesének a kezét, - mit ad Isten, - hát az édesanyja jön vele szemben biciklivel. Elsűlyedt volna a föld alá, de nem tehette. Mire hazaért, a mama már otthon volt, s mondta a fiának, hogy "kisfiam, olyan szépek voltatok, úgy örültem nektek". Talán az egyház ezt a mondatot elfelejti kimondani a szerelmes párnak, de a szülő is. Inkább aggódunk, hogy mennyi veszély leselkedik rájuk, minthogy az örömünket kimondanánk feléjük. Tehát:

A családbarát egyház a jegyességet kegyelmi időnek tekinti.

A családbarát egyház nagy gonddal készíti elő a házasságkötés szentségi ünnepét, tudva, hogy a házasság az egyház szentsége, általa az egyház újabb családegyházzal gyarapszik. Ügyel arra, hogy a szertartás megjelenítse a szentség méltóságát, a keresztény ünnep örömét, de kitűnjön az ünnep közösségi jellege is.

A családbarát egyház segíti a családokat hivatásuk és küldetésük megélésében életük minden szakaszában. Különleges figyelmet szentel a fiatal házasoknak és családoknak, hogy beilleszkedhessenek a keresztény közösségbe. Meglátja bennük a keresztény közösség erőforrását. Figyelmet fordít arra, hogy a házaspárok segítséget kapjanak az élet elfogadásához és nevelői feladatuk ellátásához.

A családbarát egyház megalkuvás és félelem nélkül hirdeti az emberi élet felbecsülhetetlen értékét, az élet evangéliumát. Megbecsüléssel tekint azokra, akik a széles társadalom gondolkodása ellenére is nagylelkűen vállalják az életet. Ők az élet Istene történelmi jelenlétének prófétai jelei közöttünk.

A családbarát egyház különleges és diszkrét gondoskodással fordul azokhoz a házaspárokhoz, akiknél fizikai terméketlenség esete forog fenn. Ez olyan kemény próbatétel, amely csak növekszik az idő múlásával. Bátorítja őket, hogy szeretetüket terjesszék ki a hús és vér szerinti kapcsolaton túlra, például gyermekek örökbefogadásával.

A családbarát egyház tapintattal áll azon családok mellett, amelyek gyermekeik miatt nehéz helyzetbe kerültek, különösen akkor, ha az eltávolodás oka a deviancia valamely fajtája. Szeretettel fordul oda olyan családokhoz, melyekben súlyosan beteg, sérült gyermek, vagy fogyatékos családtag él. Észreveszi, hogy a családok gyakran elszigetelődnek, kitaszítottnak élik meg magukat, olykor megkísérti őket a teljes kétségbeesés. Nagy segítség számukra a testvéri családok lelki és tettrekész közelsége, akik a terhek átvállalásával szolidaritást tanúsítanak irántuk.

A családbarát egyház különös figyelmet szentel a korban elöregedett házaspároknak, gondoskodik olyan alkalmakról, amikor együtt lehetnek, kikapcsolódhatnak. Figyelmezteti a családokat, hogy maguk is gondoskodjanak idős családtagjaikról, vegyék körül őket szeretettel, és kitüntetett helyet tartsanak fenn számukra a családi körben.

A családbarát egyház lehetőséget teremt az özvegyek számára, hogy megtalálják életük motivációját az imádságban, a közösség iránti szolgálatban. Különös módon odafigyel a fiatalon özvegyen maradtakra.

A családbarát egyház támogatja a házas- és családközösségeket, hogy azok mindinkább hitben és a házastársi lelkületben való növekedés helyévé váljanak, ugyanakkor tartsanak állandó kapcsolatot a plébániaközösség egészével, vegyenek részt tevékenyen a civil társadalomban, és osztozzanak a szolidaritás mindennapos tetteiben. Segíti a házas közösségeket, hogy egymással is találkozhassanak.

A családbarát egyház a Lélek ajándékaiként fogadja el azokat a lelkiségi mozgalmakat, egyesületeket, amelyek a keresztény családokat kovásszá, világossággá formálják

A családbarát egyház a családok lelki növekedése érdekében kezdeményez minden évben család-ünnepeket, valamint az egyházközség ölén megünnepli a házasságkötés kerek évfordulóit.

A családbarát egyház társadalmi, politikai síkon is felhívja a figyelmet a családra, mint első számú valóságra. Tudatosítja, hogy a család értéke elidegeníthetetlen és kikerülhetetlen sarokpontja a társadalomnak, a társadalmi-politikai létezésmódnak. Sürgeti a megfelelő családpolitikát, a családra való odafigyelés fontosságát.

A családbarát egyház II. János Pál pápával vallja, hogy az egyház a keresztény családon keresztül éli meg és teljesíti a Krisztus által rábízott küldetést, és hogy a család az egyház tanításának és evangelizációjának alapvető tárgya, ugyanakkor pótolhatatlan alanya, termékeny szubjektuma. Számára a család nem csak cselekvésének célja, hanem cselekvő és felelős alanya is. Ezért bevonja őket a munkába, helyt ad nekik, hogy részt vegyenek az egyház küldetésében, életében, a társadalom fejlődésére irányuló tevékenységében, mégpedig sajátos és eredeti módon, a család identitása szerint. A "házastársaknak mint házaspárnak, a szülőknek és gyermekeknek pedig mint családnak kell az Egyház és a világ felé szolgálniuk" (Familiaris Consortio 50.), részesedve Krisztus és az egyház papi, prófétai és királyi feladatában.

A családbarát egyház segíti és neveli a házaspárokat és családokat, hogy növekedhessen a társadalomban betöltött szerepük, hogy mind tudatosabban járulhassanak hozzá a társadalmi közjóhoz, hogy tevékeny és felelős szerepet vállaljanak a társadalmi életben.

A családbarát egyház számára kihívást jelent, hogy a jelenlegi társadalmi-kulturális valóság egyre több rendezetlen házasság forrása. A zátonyra futott házasságok szemében az egyház gyakorlata szigorú, túl igényes, nem megértő a különféle helyzetekkel és az ember elkerülhetetlen gyengeségeivel szemben.

A családbarát egyház ebben a helyzetben sem mondhat le az evangelizáló küldetéséről, hogy hirdesse Jézus evangéliumát a házasságra vonatkozó erkölcsi elvekkel együtt. Éppen most van erre szükség, amikor elfogadhatatlan életfelfogások homályosítják el, gyengítik a házasság eszményét.

A családbarát egyháznak ugyanakkor buzgónak kell lennie azon családok gondozásában, amelyek nehéz, vagy rendezetlen helyzetben vannak. Mindezt azonban "Krisztus szívének mértéke szerint" (vö. Familiaris Consortio 65.) kell tennie. Jézus megalkuvás nélkül hirdette az igazságot és az erkölcsi tökéletességet, ugyanakkor elfogadó és irgalmas volt a vétkesekkel szemben.

A családbarát egyház tevékenysége magába foglalja a segítség és a megelőzés dimenzióját: bölcs és mélyreható nevelési munkával olyan feltételeket próbál teremteni, amelyek lehetővé teszik a házasság és a család születését és növekedését.

A családbarát egyház rendelkezésére áll iránymutatásaival a nehéz és rendezetlen házassági helyzeteknek, valamint a különélések számára, a csak polgári házasságban élők számára is, meghívóan tanítja, hogy a katolikusok számára egyedül a szentségi házasság érvényes, és segíti őket a rendezésben.

A családbarát egyház a házasság és a család védelmében mozgósít minden jóakaratú embert, elsősorban a hívek közösségét, hogy ezzel az egyház és a társadalom legigazibb javát szolgálja. Befejezésül II. János Pál pápa szavát idézem: Egyetlen ember és egyetlen embercsoport sem képes egymaga gyógyírt adni a család szenvedésére napjainkban. Mindenkinek a munkájára szükség van, az egyház, az államok, a köztes szervek, a különféle emberi csoportok egyaránt meghívást kaptak sajátságaik tiszteletben tartása mellett, hogy szolgálják hatékonyan a családot. Főként pedig a két házastárs elkötelezettségére van szükség, s ezért kell forrón kívánnunk, hogy a férj és a feleség már kezdettől fogva egyként lássa a család alapvető értékeit.