2020. októberében
Rózsafűzér hónapjában 

KEDVES CSALÁDOK,
HÁZASPÁROK, JEGYESEK ÉS SZERELMESEK,
A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREK,
ÉS MINDENKI, AKI A CSALÁD ÉS AZ ÉLET MELLETT ÁLL!

Nekünk pedig mindenkor hálát kell adnunk Istennek értetek, testvérek, akiket Isten szeret, azért, mert Isten kiválasztott az üdvösségre a Lélek megszentelése és az igazság hite által. Meg is hívott titeket erre az evangélium által, hogy elnyerjétek Urunk Jézus Krisztus dicsőségét.    (2Tesz 2, 13-14)

Hálát adok a Jóistennek, hogy a Családbizottság élén több mint két és fél évtizedig szolgálhattam a Kárpát- medencei katolikus családokat.

Egyházunkban hosszú évszázadokon keresztül nem kellett külön figyelnünk a családra, mert az egészséges családok világra hozták az egészséges gyermekeket, akik a szülők példáját követve házasodtak és alapítottak családot. Ezekben a családokban kibontakozhattak a papi és szerzetesi hivatások. Később egyre többen ismerték fel Magyarországon is, hogy a család igenis támogatásra szorul. A plébániákon spontán, szinte alulról kezdeményezve kezdtek megszületni a családcsoportok, az életvédő mozgalmak, mert sajnos szükségessé vált az élet védelme is. Aztán országos szinten is elindultak mozgalmak. Hálával emlékezem Ács István püspök atyára, akit még plébános korából ismertem Füzéren. Ő kezdte szervezetten felépíteni a magyar családpasztorációt, kialakítani a házas referens hálózatot. Sajnos rövid ideig élt ahhoz, hogy ez a kezdeményezése megszilárduljon. Mivel a Házas Hétvége mozgalomnak is tagja volt, a Jóisten kegyelméből püspöki szolgálatával e rövidke idő alatt sokakat elgondolkoztatott és a családok támogatására indított.   [...]

2020. szeptember

HÍVOM A CSALÁDOKAT,
HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET ÉS SZERELMESEKET,
A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET,
ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS AZ ÉLET MELLETT ÁLL!

Kedves apuka, köszönöm, hogy eljött – fogadta a tanárnő vendégét, a város egyik hivatalnokát –, szeretném megbeszélni Önnel a fia körüli problémákat. Köszönöm, hogy elhívott – válaszolt a hivatalnok –, hívása felkeltette az érdeklődésemet. Nekem ugyanis nincsenek problémáim a fiam körül. Milyen gond van itt, az iskolában? Itt bizony vannak gondok – vette át a szót a tanárnő –, az a helyzet, hogy a fiú nem tud kapcsolatot kialakítani a társaival, és azok se akarnak vele barátkozni. Tehát nem a fiammal van gond – kérdezte az apa –, hanem a társaival? Ezt a problémát az iskolának kell kezelnie, ez nem rám tartozik. Csakhogy – szólt közbe a tanárnő –, az ön fia el-ellopja a társai holmiját, ceruzáit, tollait, néha a pénzét is. Az ilyen gyerekkel nem szívesen barátkoznak a többiek. A hivatalnok kicsit elgondolkodott. Tehát a többieken múlik, nem a fiamon. Akinek olyan holmija van, amely fontos neki, amelyért felelős, vigyázzon rá, őrizze jól, ha nem ezt teszi, hibát követ el, és ne panaszkodjék. Az iskola pedig teremtse meg az értékek megőrzésének lehetőségét, oktassa-nevelje úgy a gyerekeket, hogy maguk gondoskodjanak a holmijuk biztonságáról. Kedves tanárnő, további sok sikert kívánok oktató-nevelő munkájához – fejezte be a hivatalnok, és kilépett a fogadószobából. Én pedig azt gondolom – mondta az igazgató értesülve a történtekről a tanárnőnek –, hogy forduljunk a rendőrséghez. A fiú büntethető, mert elmúlt 12 éves, és van a rovásán már több nagyértékű lopás is. Ha nem lépünk, megbénul az oktatás, az egész osztály megsínyli. Igen, lépnünk kell – válaszolt a tanárnő –, de gondoljuk meg: ez a fiú nem bűnöző, de szerencsétlen. Szörnyű zavaros házasságba született bele, a szülők elváltak, de időnként mégis együtt élnek. Ebben a családban senki nem fordulhat senkihez bizalommal, mert senki sem bízhat senkiben. A fiú nem tudja felmérni, hogy tetteinek következményei kinek lesznek javára vagy kárára. Ha megbüntetik, tovább csúszik lefelé. Szeretném megmenteni!   [...]

2020. augusztus 

HÍVOM A CSALÁDOKAT,
HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET ÉS SZERELMESEKET,
A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET,
ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS AZ ÉLET MELLETT ÁLL!

Lehet, hogy kinevetsz – fordult jó barátjához egy volt osztálytársa, aki ismert orvos –, de most olyan elkeseredett és tanácstalan vagyok, mint annak idején, amikor a nyári táborban elvesztettem a bicskámat. Tizenkét évesek voltunk, ez a „mindentudó” bicska igen nagy vágyam volt és az év végén megkaptam szüleimtől jó bizonyítványom jutalmaként. Büszkén az övemre akasztottam, így mentem a táborba is. Az egyik nagy számháború után vettem észre, hogy elveszett, a futkározás közben észre sem vettem, hogy az erdőben valahogy leesett az övemről. A táborba visszaérve kétségbeesetten láttam, hogy nincs meg a bicskám. Osztálytársaim, akiknek eddig hetykén mutogattam a csodabicskát kinevettek, gúnyosan mondogatták, hogy így jár, akinek egy ilyen bicska csak arra jó, hogy hencegjen vele. Emlékszel? Te voltál az egyetlen, aki bíztatott: gyere, menjünk vissza az erdőbe, biztos megtaláljuk, keressük meg! Erre azonban a felügyelő tanárok nem adtak engedélyt, nem mehettünk egyedül az erdőbe sötétben. Ettől kezdve mindentől elment a kedvem, nem érdekeltek a tábori programok, semmi sem tetszett, alig vártam, hogy hazamenjünk, de ha erre gondoltam, összeszorult a torkom, hogyan mondom ezt el a szüleimnek? Nagyon jól emlékszem – válaszolt a jó barát –, tényleg a padlón voltál. Hosszú idő telt bele, mire más, új, komolyabb célok kezdtek izgatni, lassan visszanyerted önbizalmadat és tettvágyadat. De mondd, mi történt, mi bánt most? Csak nincs valami baj? Az orvos lehajtott fejjel hosszú hallgatás után halkan csak ennyit mondott: elment, otthagyott. A jó barát szótlanul nézett rá, tudta, hogy a feleségéről beszél. Idióta vagyok – folytatta –, nem láttam, hogy mi zajlik őbenne. Ez a szakítás már régóta készülődött, de én észre sem vettem. Hét közben alig szóltunk egymáshoz, engem nem érdekelt, hogy hogyan telnek napjai, azt meg nem éreztem fontosnak, hogy megosszam vele gondjaimat, örömeimet, terveimet. A vasárnapokon pihenni akartam, minél kevesebbet kelljen beszélnem, csak magammal kelljen törődnöm. Mindezt ő szótlanul eltűrte, és most megelégelte. Mondd, mit gondolsz, visszakaphatom még?   [...]

Bíró László püspök a szent egyházfő családokért végzett szolgálatáról

Forrás : Új Ember 2020. május 17.

„Az Isten népéért végzett (...) szolgálatban II. János Pál volt a család pápája. Ő maga mondta egy alkalommal: azt szeretné, hogy a család pápájaként emlékezzenek rá.”  Ferenc pápa fogalmazott így 2014. április 27-én, elődje szentté avatásakor. Karol Wojtyłának beteljesedett ez a vágya, valóban a családok nagy pápájaként él a történelmi emlékezetben. Nagy hála él a szívemben, amiért a Jóisten megadta, hogy II. János Pál pápai szolgálatának tisztánlátásával és céltudatosságával átölelte az én fiatalkori papi és püspöki életem nagy részét. Sokat kaptam tőle, és ezt nagyon köszönöm. Nemcsak személy szerint nekem adott egészen egyértelműen hatalmas lendületet, hanem magának a családpasztorációnak is. Cselekvő részese voltam annak, ami ezen a területen született hazánkban, ám ennek a cikknek a megírására készülve mégis meglepett, mennyi mindent tett II. János Pál pápa, és milyen tudatosan építkezett a családpasztoráció terén. 

[...]  (Új Ember május 17., 11. oldal).

 

 

 

 

Az Új Ember idei 20., tematikus számában a száz évvel ezelőtt született Szent II. János Pál pápára emlékezünk. 

A nagy pápa életével, tanításával kapcsolatban több fontos témát is tárgyalnak a lap cikkei. Többek között a Bíró László családreferens püspökkel készült beszélgetésben II. János Pál családokért végzett szolgálatáról olvashatnak az Ajándék és feladat c. cikkben (1. és 11. oldal).

Magyar Kurír.

Válogatás a járvány miatt elmaradt 2020. áprilisi

CSALÁDPASZTORÁCIÓS PAPI TALÁLKOZÓ

tervezett előadásaiból

 

1. 

Nagy Csaba: Apaság

Ha gyermekeitek megkérdeznek benneteket: miféle szertartás ez, akkor így feleljetek: Ez a húsvéti áldozat az Úrnak, aki Egyiptomban elhaladt Izrael fiainak háza mellett, amikor lesújtott az egyiptomiakra, és a mi házainkat megkímélte.”

Kiv 10, 2: Elbeszélheted majd gyermekeidnek és gyermekeid gyermekeinek, hogy mit tettem az egyiptomiakkal, milyen csodákat vittem végbe közöttük, így megtudhatjátok, hogy én vagyok az Úr.” A szentírás nagyon világosan főleg a kivonulás könyve világossá teszi azt a legalapvetőbb kapcsolatot, ami az apa és fia valamint a gyermek közt létrejön, ami aztán egyesíti az apaságot a meséléssel, valamint a gyermek kiváncsiságát, és kérdéseit abban a rítusban vagy szertartásban, ami a pászka vacsorán történik.   [...]

2. 

Kovács-Treer: Tapintatos Gyógyítónk az Eucharisztiában

Egyházunk állásfoglalása, melyben az abortuszon átesettekhez szól

II. János Pál Pápa Evangelium Vitae kezdetű enciklikája IV. fejezetében, a 99. pontjának harmadik bekezdésében olvasható:

„Külön szeretnék hozzátok fordulni, akik abortuszon estetek át. Az Egyház tudja, hogy mi minden befolyásolhatta döntéseteket, és biztos abban, hogy sokszor fájdalmas, esetleg drámai volt a döntés. A lelketeken esett seb valószínűleg még nem hegedt be. Valóban, ami történt, mélységesen igazságtalan dolog volt és marad.   [...]

 

 

 

kislogoA MAGYAR KATOLIKUS CSALÁDEGYESÜLET
és
A MKPK CSALÁDBIZOTTSÁGA

 

sajnálattal közli, hogy a magyarországi járványügyi helyzet kedvezőtlen alakulása miatt a 2020 második félévére meghirdetett rendezvényeit sem tudja megtartani.

 

Bíró László tábori püspök            
az MKPK Családbizottságának elnöke   
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

FAFCEA FAFCE mai napon kiadott nyilatkozatában, melyet számos európai tagállam családszervezete aláírt, köztük az Emberi Méltóság Központ is, arra buzdítja az Unió intézményeit, hogy újra fedezzék fel a család alapvető társadalomépítő szerepét.

Családszervezetek összefogása a nagyobb európai szolidaritásért

Egyetlen család se érezze, hogy az intézmények magukra hagyják őket egy olyan pillanatban, amikor látszólag a félelem és zavarodottság kerekedik felül. Újra megerősítjük a család alapvető fontosságát: a koronavírus járvány kitörése Európában alkalmat ad arra, hogy ismét felismerjük a család alapvető feladatát, mint a közösségeink elsődleges építőegységét. Alkalom arra is, hogy ugyanezt a nemzeti és az európai intézmények is felismerjék.

Szervezeteink támogatják a tagállamok közötti szolidaritást és bíznak az európai intézmények pénzügyi koordináló szerepében, amely garantálja a családok érdekében megvalósuló kezdeményezések hatékonyságát.

Nevezetesen, európai szinten itt az ideje megmutatni hűségünket az alapelvekhez, melyek mindannyiunkat összekötnek: a szolidaritás, a szubszidiaritás és a közjó.

A nyilatkozatot aláíró FAFCE tagszervezetek vezetői.

 

 

Püspöki üzenet a vírusjárvány idején egy egészségügyi intézményből

Bíró László tábori püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens tagja már több mint egy éve kórházi kezelés alatt áll. Úgy gondolta, hogy éppen e sajátos helyzeténél fogva is megszólal a koronavírus-járvány idején, hogy a pánik helyett a szolidaritásra buzdítson. Az alábbiakban az ő gondolatait olvashatják.

Betegként Müller Cecília országos tisztifőorvos – egykori hittanosom – rendelkezéseit hallva első pillanatban riadalom ébredt bennem, hogyan tovább: Mi lesz a szentmiséimmel, hogy lesz tiszta ruhám, egy kis frissítő falat? Nagy örömmel tapasztalom az emberi gondoskodás éberségét. Szentmiséimet többen látogatják, mint korábban, mintha érzékenység ébredne a szívekben Isten és egymás iránt. Engedjék meg, hogy néhány bennem ébredt gondolatot megosszak ebből a sajátos helyzetből.   [...]

A mártírsorsú felvidéki politikus, gróf Esterházy János emlékére ünnepséget rendeztek az Országház felsőházi termében március 8-án. A rendezvényen a Rákóczi Szövetség és az Esterházy János Emlékbizottság Esterházy-díjjal tüntette ki Bíró László tábori püspököt és František Lízna cseh jezsuita szerzetest.

Az ünnepségen Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter úgy fogalmazott: Esterházy János politikája racionális számítások szerint kudarcra volt ítélve a kommunizmus idején. „Ő azonban nem a sikeresség, hanem tetteinek örök mérce szerinti helyessége alapján cselekedett.” Vállalta sorsát, így élete rövid, életének igazsága azonban örök lett. A szabadságára és életére törő diktatúrák és eszmék azóta megbuktak, Esterházy János öröksége azonban – „a nemzete mellett határoktól, korszellemtől és sorscsapásoktól függetlenül kiálló bátor hazafi példája” – múlhatatlan.

A miniszter reményét fejezte ki, hogy hamarosan megtörténik a felvidéki politikus hivatalos rehabilitációja, „amellyel cseh és szlovák barátaink elsősorban Esterházy János emlékének, másodsorban az igazságnak, harmadsorban önmaguknak tartoznak”.

Szólt arról is: Trianon következményei minden politikai életutat meghatároztak és megmértek a múlt évszázadban. „Meg kellett küzdenünk és ma is ezt kell tennünk közösségeink megmaradásáért. Olykor óriási áldozatot kell hozni azért, hogy kisebbségben, más állam fennhatósága alatt élve, a 21. század második felében is legyenek olyanok, akik magyarul szólnak és énekelnek, magyarul imádkoznak és álmodnak.”    [...]