2019. augusztusi levél

 

HÍVOM A CSALÁDOKAT,
HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET ÉS SZERELMESEKET,
A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET,
ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS AZ ÉLET MELLETT ÁLL! 

 A városházi sörözőben a város vezető személyiségeinek, a professzoroknak, a városvezető hivatalnokoknak, a főorvosoknak, a jogintézmények főnökeinek törzsasztalánál ülők felfigyeltek egy, a söntéspultnál folyó csendes, de a vendégek figyelmét mégis felkeltő vitára. Nem, nem adok többet – mondta határozottan a söröző közkedvelt vezetője –, eleget ivott már, most menjen haza, a felesége már nagyon várja. Jó, megyek már – válaszolt a pult előtti magas széken kuporgó vendég, akiben a törzsasztalánál ülők felismerték egyik társukat, a volt kórházigazgatót, aki évekig volt a város polgármestere is –, csak még egyetlen egy kupicát adjon, hogy legyen erőm hazamenni. Nem adok – jelentette ki a vezető --, a felesége várja és tele van gonddal. Nem, ez volt az utolsó szavam! Az egyik professzor ekkor odalépett a vendéghez. Látom, még nem akarsz hazamenni – szólt hozzá –, gyere, ülj egy kicsit ide az asztalunkhoz, mondd, miért nem akarsz hazamenni. Mert ha hazamegyek – válaszolta –, akkor ott vagyok a gondjaimmal összezárva a feleségemmel, aki szintén tele van gonddal. Az ilyen otthon nem otthon, a gondok tönkretették az otthonomat. De nem akarlak a panaszaimmal terhelni titeket, a történetemet úgyis ismeritek. A polgármesterség után a kórházba már nem mehettem vissza, magánrendelőt nyitottam sok pénzért, az meg nem indult be. Most itt vagyok tele adóssággal, vacak nyugdíjjal, megrokkant egészséggel. A gyerekeim hála Istennek már önállósították magukat, nem is tudnám őket segíteni. Ritkán látjuk egymást, ők se sokat tudnak rólunk, mi se őróluk. A gondjaim senkit sem érdekelnek, még azt sem, aki meghallgat. Talán a főnök itt, aki a történetemet jobban ismeri és érti, mint én magam, talán ő törődik velem, vigyáz rám, hogy ne igyak túl sokat. Ezért itt még mindig jobban érzem magam, mint otthon. Lehet, hogy most ez az otthonom?   [...]

2019. júliusi levél

 

HÍVOM A CSALÁDOKAT,
HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET ÉS SZERELMESEKET,
A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET,
ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS AZ ÉLET MELLETT ÁLL! 

A tudományos egyesület ünnepi ülést tartott fennállásának 30. évfordulóján. Az ünnepségre érkező főmérnöknek feltűnt, hogy volt évfolyamtársnője, aki most az egyetemen tanszéki adjunktus, a tanszék egyik tudományos kutatójának karján lépett be, pedig jelen volt az a közös évfolyamtársuk is, akivel a kolléganőjük már az egyetemi évek alatt váltakozó intenzitású kapcsolatban volt, később pedig – mindnyájuk nagy örömére, hiszen jó barátok voltak –, összeházasodtak, majd gyerekeik is születtek. A főmérnök a terem hátsó részén foglalt helyet, jól látta, az első sorban ülő adjunktusnőt és a tudományos kutatót. Megállapította, hogy valószínűleg nem csak munkatársak. Közös évfolyamtársuk, az adjunktusnő (volt?) férje, aki szintén eljött az ünnepségre, ügyet sem vetett rájuk. Majd az ünnepség után, az állófogadáson – gondolta a főmérnök –, megpróbálok beszélgetni velük, talán sikerül megértenem, hogy ki kivel milyen kapcsolatban van.

Az ember társas lény, a világon mindenütt valamilyen kapcsolatrendszerben él. Kapcsolatban áll önmagával, Istennel és a többi emberrel. Az ember önmagával való kapcsolatát a sajátmagára vonatkozó igazság föltétel nélküli megismerésének vágya határozza meg, szeretné megérteni, megismerni önmagát, helyét a világban, és létének értelmét és célját. Az első fölismerés, melyre az önismeretnek épülnie kell, maga a teremtettség, a lét esetlegessége, végessége, és az a tény, hogy az ember egyszerre testi és szellemi lény és Istentől kap ajándékba mindent: testét és lelkét, képességeit és lehetőségeit, tehetségét, testi-lelki adottságait, legfőképpen a túláradó kegyelmeket. Az embert Isten azzal, hogy a saját képmására teremtette, személyi méltósággal ruházta föl. Az emberi személyt Isten értelmesnek teremtette, ami azt jelenti, hogy ura tetteinek és felelős értük. „Isten ugyanis az embert a saját döntésére akarta bízni, hogy a maga elhatározásából keresse Teremtőjét, és hozzá ragaszkodva, szabadon jusson el a teljes és boldog tökéletességre.” (GS 17.)   [...]

Beszélgetés Bíró László püspökkel hivatásról, betegségről

Bíró László tábori püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) családreferense, május 21-én ünnepli püspökké szentelésének 25. évfordulóját. Ebből az alkalomból felkerestük (Magyar Kurír) őt a Zsigmondy Vilmos Harkányi Gyógyfürdőkórházban.   

- Idén márciusban rehabilitáción vettem részt a harkányi gyógyfürdőkórházban. A kezelés hosszúnak ígérkezett, nyomasztott a betegség tudata, a számomra ismeretlen terep, a kórház világa. Amíg a betegfelvételre vártam, egy ismerős hang ütötte meg a fülemet: Bíró László püspöké, aki a műtétje után lábadozott az intézményben. Nyugalom töltött el. Már aznap este együtt imádkoztuk a zsolozsmát. Ott-tartózkodásom során egy sajátos misszióba nyerhettem bepillantást.

– Hogy van, Püspök atya?

– Köszönöm szépen, jól. Tényleg jól, nem udvariasságból mondom, hanem mert a Jóisten nagyon vigyáz rám. November 4-e óta, tehát huszonhetedik hete vagyok kórházban. Hála Istennek, nem lett ez traumatikus élmény az életemben. Egyszerűen nem is értem rá ezen gondolkodni: annyi szeretetet kapok és annyi imádságot, hogy mindig azt mondom, a szeretet és az imádság hálójába olvadtam bele a betegségemben.   [...]

EU 2019

EU VÁLASZTÁSOK A CSALÁDOKÉRT   -   TELJES DOKUMENTUM

Az Európai Katolikus Családegyesületek Federációja (FAFCE) – amelynek a Magyar Katolikus Családegyesület aktív tagja –, 2019 április 2-án indítja a május 23-26. között esedékes európai parlamenti választásokkal kapcsolatos SZAVAZZ A CSALÁDRA kampányt.

A kampány az Európai Unió valamennyi tagországában folyik, és célja az Európai Parlamenti választásokon induló valamennyi képviselő megnyerése a családbarát és családközpontú politika támogatására. Az EU 16 tagországából érkezett 26 FAFCE tagszervezet közös munkája a NYILATKOZAT (MANIFESZTUM), amely az európai családok jelenleg legsúlyosabb gondjaira reagálva lehetőséget ad a képviselőjelölteknek, hogy elkötelezzék magukat az EU kompetenciájába tartozó családbarát és
családközpontú intézkedések és jogszabályok szolgálatára.

A Nyilatkozatot aláíró képviselőjelöltek nevét a FAFCE május 15-én nyilvánosságra hozza és honlapján elérhetővé teszi.

 

Mit szeretne a kampány elérni?

A kampány célja, hogy ösztönözze az európai parlamenti választások képviselőjelöltjeit, hogy elköteleződjenek a családbarát politika mellett, és és megválasztásuk esetén támogassák a családközpontú intézkedéseket.   [...]

Elhangzott előadások

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) családbizottsága családpasztorációs papi találkozót rendezett április 25-én Budapesten. A konferencia témája az Eucharisztia, a papság és a házasság szentségének kapcsolata volt.

Megáld, megtör és kioszt  

Bíró László tábori püspök, az MKPK családreferense kórházban van, ezért telefonon keresztül köszöntötte a megjelenteket. A püspök először egy olvasmányélményét idézte fel. Egy kármelita nővér a Szentföldön részt vett egy lábmosási szertartáson. Feltűnt neki, hogy mindegyik egyházi méltóság mitrában vonult fel, díszes ruhájuk mögött szinte nem is látszott az ember. A nővér azt hitte, a lábmosásnál biztosan le fogják azt venni, ám erre nem került sor. Mit is jelent ez? Szépen megünnepeltük a nagyhetet, de vajon figyeltünk-e annak valódi tartalmára? Az Eucharisztia, a papság és a házasság szentségét is sokszor csak külsődleges formáiban látjuk, ám nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy azokban Jézus Krisztus van jelen. Mind a három szentség az önátadásról és a másoknak szentelt életről szól.    [...]

2019. májusi levél

 

HÍVOM A CSALÁDOKAT,
HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET ÉS SZERELMESEKET,
A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET,
ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS AZ ÉLET MELLETT ÁLL! 

Egy barátom mesélte: Álltunk a gyalogátkelőnél, a piros lámpánál és vártunk zöld jelzésre. A szemem sarkából figyeltem a mellettem álló idős házaspárt. Majd nyugodtan, óvatosan – mondta halkan az idős hölgy –, maradj szorosan mellettem. Gondoskodást és szeretetet éreztem hangjából. A nagyszüleim jutottak eszembe, az, ahogy nagyapám szinte szavak nélkül segített nagyanyámnak a házimunkában. Elég volt egy pillantás, egy bólintás, máris értették egymást, kapcsolatuk szerető figyelmességre és empátiára alapult. Megoldom – válaszolta az öregúr –, átjutok a túloldalra, de hiszen tudod. A lámpa zöldre váltott, a két öreg elindult és meggondoltan haladt lépésről lépésre. A legtöbben, fiatalok és idősebbek ügyet se vetettek rájuk, siettek a túloldalra. Nem kell szaladniuk – fordultam oda hozzájuk –, a lámpa még zöld. Köszönjük – mosolyogtak rám az öregek –, figyelünk a lámpára és egymásra. Tudja, annyi éve járunk már mindenhová együtt, megtanultunk egymásra vigyázni.

Ha statisztikai felmérés készülne arról, hogy egy adott időszakban a színházak, a mozik és TV-k műsorán az előadott művek hány százaléka volt házasság- és családbarát, akkor az eredmény azt mutatná, hogy a házasság „kiment a divatból”. Az előadott művek sokasága azt hirdeti, hogy aki az egész életére szóló elkötelezettséget vállal, aki végérvényes kapcsolatot akar létesíteni, az pórul jár, mert a szép jövőt hajszolva lemarad a jelen élvezhető pillanatairól, az általa vágyott szép jövő viszont mára megkopott és divatjamúlt. Ferenc pápa sokszor figyelmeztet: a mára eluralkodott ideiglenesség és relativizmus kultúrája csalás és ámítás; becsapás és hazugság azt hirdetni, hogy nincs abszolút igazság, hogy semmi sem lehet végleges.    [...]

2019. áprilisi levél

 

HÍVOM A CSALÁDOKAT,
HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET ÉS SZERELMESEKET,
A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET,
ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS AZ ÉLET MELLETT ÁLL! 

Már túl voltak a harmadik jegyes-beszélgetésen, amikor az egyik menyasszony a beszélgetéseket vezető plébánoshoz fordult: Kedves Atya, ugye tudja, hogy mi mind a ketten megkeresztelt katolikusok vagyunk, én gyerekkorom óta templomba járó vagyok, voltam elsőáldozó, meg is vagyok bérmálva, vőlegényem azonban még nem volt elsőáldozó sem. A múltkori beszélgetésen Atya nagyon határozottan buzdított mindnyájunkat, hogy szentmise keretében legyen az esküvőnk. Vőlegényem ugyan hajlandó lenne részt venni a szentmisén, de ha ő az egyik főszereplő, és nem járul szentáldozáshoz, az furcsa, felemás dolog lenne. Nem zárkózik el attól sem, hogy elsőáldozó is legyen, de az idő ehhez már nem elég, meg különben is, most a házasságra készülünk, ne keverjük össze a két dolgot.

Az Eucharisztia az egész keresztény élet forrása és csúcspontja. Csodálatos, sokoldalú misztérium, a világosság, a hit, Krisztus áldozatának és jelenlétének misztériuma. Addig, ameddig az anyagi világ, a biológiai és fizikai valóság felől akarjuk megközelíteni, nem fogjuk megérteni. Csak ha az ember ki tud tárulkozni az Eucharisztia természetfeletti dimenziói előtt, akkor érintheti meg a szívét-lelkét. Aki az Oltáriszentségben csak kenyeret és bort lát, az nem juthat el az Eucharisztia misztériumáig.   [...]

Bíró László püspök atya üzenete ...

Veszprémben találkoztak a családreferensek
2019. január 11-12.

Minden évben együtt összegzik éves munkájukat és tapasztalataikat az egyházmegyék családokért felelős papjai és házaspárjai, akik ezúttal Veszprémben, az Érseki Hittudományi Főiskolán gyűltek össze kétnapos országos találkozójukra január 11-én és 12-én.

A Veszprémi Érsekség Családpasztorációs Irodája által szervezett találkozó mottójául a „Keresd Krisztus képmását minden arcvonásban!” mondatot választották, ennek kapcsán Fodor János, a Veszprémi Főegyházmegye családpasztorációs referense kiemelte, fontos Istent állítani tekintetünk fókuszába, aki saját képére és hasonlatosságára teremt, és így mindannyiunkban megjelenik.

Az első napon Márfi Gyula érsek és Fodor János köszöntötte a találkozó résztvevőit. „A szüzesség, valamint a szerzetesi állapot és a házassági állapot kölcsönösen felételezik egymást, és nem látom értelmét, hogy felvessük a kérdést: melyik a magasabb rendű” – mutatott rá köszöntőbeszédében Márfi Gyula. Az érsek kiemelte, hogy Magyarország híján van mind a férfi, mind a női szerzeteseknek, ez pedig elég nagy probléma, mivel ma is szükség volna szüzességben élő apácákra, szerzetesekre és nőtlenségben élő papokra, nagyobb számban, mint amilyenben ma jelen vannak köztünk. „Ők a legkevésbé sem állnak ellentétben a házas emberekkel, sőt, kölcsönösen feltételezik egymást. Az viszont kétségtelen, hogy míg nyüzsögtek Európában az apácák és a cölibátusban élő papok, addig sokkal több szép család volt, sokkal több gyerek született. Mióta eltűntek az apácák, szerzetesek és a papok, azóta nagyon megfogyatkoztak a szép családok is. Ezen érdemes elgondolkodni” – fogalmazott a főpásztor.   [...]

HANGFELVÉTELEK ÉS PREZENTÁCIÓK

RIPORTFILM  - KÉPEK  -  HARANGJÁTÉK

 

„25 éve a boldogabb családokért” mottóval tartotta meg hagyományos családkongresszusát a Magyar Katolikus Családegyesület - idén Balatonakarattyán, november 22. és 24. között. Bíró László püspök atya betegsége miatt sajnos nem tudott jelen lenni a jubileumi kongresszuson, de a megnyítóra küldött hangüzenetét közösen meghallgattuk.  A három nap alatt az Egyesület negyedszázados működéséről szóló, szép és felemelő visszaemlékezések hangzottak el, másrészt Állam és az Egyház a családért címmel gazdasági, jogi és teológiai előadásokat és kerekasztal beszélgetéseket hallottunk a családok helyzetéről. Az alábbiakban a Magyar Kurír tudosítását olvashatjuk.

 

Mi történt 1999 óta, a Boldogabb családokért címmel írt körlevél megjelenése óta? – ez a kérdés állt Lukács László SchP előadása középpontjában, melyben a családokat tekintve nemcsak a magyar helyzetre nézett rá, hanem Európára is, és azt is vizsgálódása alá vonta, hova kell ma az Egyháznak a hangsúlyokat helyeznie a pasztorációban.   [...]

„25 éve a BOLDOGABB CSALÁDOKÉRT”

MEGHÍVÓ

Kedves házaspárok és családok, családokat szerető paptestvérek, szerzetesek és szerzetesnők, és mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok!

Mérföldkőhöz érkeztünk, a 25. CSALÁDKONGRESSZUSRA készülünk. 25-ödször gyűlünk össze, hogy a családokét végzett munkánkról beszéljünk, hogy tapasztalatot cseréljünk, és hogy együtt, közös elhatározással újabb és újabb célokat tűzzünk magunk elé. A családkongresszusokon hálát adtunk elért eredményeinkért és Isten áldását kértük terveinkre, munkánkra.

24 kongresszust tartottunk Máriabesnyőn, egyre jobb és szebb körülmények között. Közben a lelkigyakorlatos ház sokat fejlődött, most azonban elérkezett oda, hogy az egyre növekvő igények kielégítéséhez nagyszabású átalakításra van szükség. A munkák folynak, de csak a 26. Kongresszust tudjuk majd újra ott megtartani. Ezért hívlak most új helyszínre ünnepelni mindnyájatokat

XXV. Családkongresszusunkra,
amely 2018. november 22-től 24-ig lesz Balatonakarattyán,
a MH Rekreációs, Kiképzési és Konferencia Központjában
(8172 BALATONAKARATTYA, Tompa Mihály utca 1.) 

[...]